Pakolós nap. Mindketten érezzük: ez a mai az indulásunk előtti utolsó napunk. Holnap már a kínai határ felé autózunk. Tudjuk, hogy sok mindent már nem tudunk pótolni, ha most elmulasztjuk.

Legelőször Dawát látogatjuk meg az Asian Trekking irodájában. Mindent átbeszélünk a holnapi indulással kapcsolatban és megállapodunk abban, hogy ma délután négyig lecígoljuk a teherautóra szánt cuccot a hotel recepciójára, holnap reggel 5-kor pedig indulásra készen várjuk odalent.

A nap legfontosabb feladata a teherautóra szánt hordóink (és egy darab disznónk – avagy húzózsákunk) összepakolása. Edina megállapítja, hogy „megrontottam az összes tonhalát” (mint kiderült, kint hagytam őket a napon), majd megkezdjük a bazári mókát a tetőteraszon. Ki tudja, hányadik alkalommal kerülnek elő a már majdnem készre tömött hordócskáink. Szorgalmasan pötyögjük az Excel-be a listát, szponzorok emblémáit ragasztgatjuk a hordókra, fényképezünk, filmezünk.

Felállítom a második Ortik sátramat is, ami kb. délután kettőkor érkezik. Edina jól szórakozik, miközben a rudazattal szerencsétlenkedem, de végül minden a helyére kerül.

Kevéssel öt előtt mind a hét Docler Everest Expedíció hordó (és egy cocánk) felkerül egy pickup platójára és mi feszengve nézünk körül a szobánkban: hordók nélkül nem az igazi… - mélázok.

Már csak az itt maradásra ítélt cuccokat kell letétbe helyeznünk. A sűrű, hasisszagú füstöt követve rálelünk a raktárosra és komájára, akik készségesen kiállítják a hordóinkról az elismervényeket.

A délután kora estébe hajlik, mire a Tökéletes Sapka utáni hajtóvadászat eredményre vezet: Edina boldog. A sapkát a Fire and Ice étteremben ünnepeljük meg, ahol Edina vegetáriánus spagettijében nagy mennyiségű spenót bukkan fel és ez kissé beárnyékolja az egyébként felhőtlen hangulatunk.

Klein Dávid

2012.04.09.

Edina a hordókkal

2012.04.09.

Dávid cipeli a hordókat

2012.04.09.

a nagy sátorállítás