Kihasználjuk a tegnapi pihenőnap lendületét. Betaxizunk Thamelbe (még mindig piszkos, zajos és a torkom is azonnal jelzi, hogy szívesebbel lenne máshol), ahol az Ezer Kacat Megvásárlása kezdődik.

Az egyik legfontosabb teendőnk Docler Everest Expedíció egyik 60 literes hordójának a megtöltése italokkal: gyümölcslevekkel, ásványvízzel, üdítőkkel. A boltban kisebb feltűnést kelt hidegvérű fosztogatásunk a 100%-os levek polcánál. Ezek után lassú, kimért léptekkel hazasétálok a hordóval a hátamon, miközben földre szegezett tekintettel követem Edina cipőit.

Később elmegyek futni a Majmok Templomához. A templom bejáratához egy végeláthatatlan lépcsősor visz fel, ami tökéletesen megfelel céljaimnak. A lépcsősor végén belépőjegyárus bácsi várja a turistákat. Az elképzelés az, hogy ha valaki már felsétált odáig, akkor már nem fog visszafordulni, még akkor se, ha csak itt szembesül a borsos belépti díj tényével. A nepáli csákót viselő fazon mosolyogva nézi, micsoda lendülettel közelítek a lépcsőkön a bejárathoz. Majd, abban a pillanatban, hogy elérem a bódéját, átlépek a korláton és komótosan lekocogok a lépcsősor aljába. A jelenetet tízszer ismétlem meg. Az ipse talán az ötödik-hatodik körnél kezd lemondani rólam.

Klein Dávid