Reggel szokatlan csendre ébredek. Se a Thamelben megszokott zenebona (riksák, majmok, taxik, boltosok), se az előző esti „végtelen zápor” zúgása nem bontja meg a reggel nyugalmát. Ha kilépek az ajtón, a Vajra Hotel (a Vajra kévébe kötött villámokat jelent: a lehetetlen és az azt lebíró akarat jelképe – örülök, hogy itt szálltunk meg) buja, zöld kertjét látom. Béke és nyugalom vesz körül minket.

És pont erre van szükségünk. Pihenőnapot tartunk.

Klein Dávid