Pihenés és felkészülés a következő csúcstámadásra

Klein Dávid a Cho Oyu csúcsának első meghódítási kísérlete után több napos pihenéssel készül fel a következő csúcstámadásra. Most, némileg kipihenten sikerült beszámolnia a mászásról és az azóta eltel időről.

„Joby-val mi voltunk az első páros az expedíció tagjai közül, akik megpróbálkoztak a csúccsal. Amikor nekiindultunk, még nem voltak rögzítő kötelek, nem állt a hármas előretolt tábor (7600 méter), és természetesen nem használtunk oxigént. Ráadásul egyenesen mentünk fel, nem a normál úton, hanem egy sokkal direktebb úton – lehet, hogy ez egy új útvonal a csúcs felé. Mély, helyenként térdig érő hóban másztunk, törnünk kellett a nyomot az előrejutáshoz.

Mint azóta kiderült, végül Joby sem érte el a csúcsot, csak azt hitte – van egy hullámvonal a csúcsban, és ő csak az előcsúcsot érte el. De rossz volt az idő nagyon, ezt akkor nem tudta.

Egész nap egymástól függetlenül, szólóban másztunk, és mindketten eljutottunk majdnem 8200 méterig – magasságban 5 méter választott el minket a csúcstól, távolságban úgy 70-100 méter.

Ez a teljesítmény nagyon nagy nemzetközi elismerést jelent nekünk, hiszen a kettes táborból, kötelek és oxigén nélkül, valószínűleg új útvonalon értünk fel idáig, és ez nagy teljesítménynek számít.

Aznap én a kettes táborban aludtam (7100 méter), míg Joby visszament az egyesig (6400 méter). Én akkor már nagyon ki voltam száradva, és a nagy magasságtól, a nyomáskülönbségtől időleges látótér-kiesésem is van a bal szememben.

Másnap visszaköltöztünk az alaptáborba (5670 méter), regenerálódni és tervezgetni – na meg itt nagyon jó a szakács.

Úgy tervezem, szeptember 24-én indulok neki újból a csúcsnak, valószínűleg Joby-val. Ha a látásom nem javul, akkor a hármas táborból.

Addig is holnap meg azután is egyre feljebb megyek, a következő táborokba, hogy újra hozzászokjak a magassághoz.”

2006.11.06.

Henry Todd és Joby Ogwyn az első csúcskísérletről beszélgetnek az Alaptáborban.