Felkészülés a csúcstámadásra

Klein Dávid, a Cho Oyu Expedíció magyar tagja 7100 méteren állomásozik. Itt már ritka a levegő, kevés az oxigén – ez köhögéssel jár, és a beszéd is nehéz. Ha minden jól megy, csütörtökön meghódítják a csúcsot.

Szeptember 14.
Egész nap pihentünk, az előttünk álló csúcstámadást tervezgettük. Egyelőre senkinek nem szóltunk a tervünkről – az elképzelés kissé merész.

Persze inkább őrjítő, mint megnyugtató a napsütés. Nem könnyű a tűző fényben a havon élni.

Napközben visszaverődő fény, a nap sugarai perzselnek, a sátorban órákon keresztül olvasztjuk a havat. Ilyenkor csak nagyon nagy körültekintéssel mozdulhatunk meg, nehogy a lábas tartalma a sátorban a ruháinkra fusson.

Reggel Joby, a mászótársam a másik oldalára fordul, nem érez erőt a mászásra – neki mindegy. Én könnyebben jövök lendületbe.

Az idő tiszta, állati hideg van.

Az egyes táborból a kettesbe vezető szakaszt egy 30 méter magas, függőleges jégfal nehezíti.

Elpiszmogok vele, a kezem nagyon fázik, a jégcsákányom nem alkalmas a feladatra. Az utolsó egy órát sajnos erős napsugárzásban kell megtennem.

10 óra 30 felé érkezem meg a kettes tábor szentélyébe.

Légmozgás nulla. A nap kegyetlen, kiszáradtam.

Bevackolódom a sátorba. Megjön Joby. Olvasztani kezdünk, és a holnapi csúcstámadást boncolgatjuk.

Szeptember 15-ét végül a kettes táborban töltöttük, mert éjjel havazott. A csúcstámadást 16-án hajnali kettőkor kezdjük meg, és talán 9-10 órára már fent is leszünk - ha minden jól megy.

2006.11.06.

Dávid lefotózta Jobyt, félúton a 2-es Tábor felé.

2006.11.06.

Félúton az 1-es és a 2-es Tábor között...