Interjú útközben

A Cho Oyu Expedíció jelenleg az előretolt táborok kiépítésével tölti napjait. Klein Dáviddal, a csapat magyar hegymászójával beszélgetett Víg Szilvia (xsportforum) a csapatról, az expedícióról, az élményeiről.

Tingri-ben kényszerbõl maradtatok egy napot, amíg szerelték az autótokat. Az ottani emberekkel beszélgettetek-e, ha igen, adtak-e valamilyen tanácsot a csúcshoz?

Klein Dávid: A tibetiek nem másznak fel a csúcsokra (mert van eszük), ezért nem adtak tanácsot. De természetesen mindig próbálunk kapcsolatot teremteni – ami nem egyszerű, mert mi nem beszéljük az ő nyelvüket, az ottaniak meg nem beszélnek nyelveket. De az egyszerű hindi szavakat (pl. hegy) megértik, így az alapvető kommunikációt mindig meg tudjuk oldani.

Milyen ember Henry Todd, az expedíció vezetője?

Klein Dávid: Ő egy élő legenda a magashegyi hegymászás területén. Elég robosztus alkat, régebben rögbizett is. Általában lassan, nyugodtan beszél, nagyon határozott. Sajátságos angol humora van – ez azt jelenti, nem tudni, mikor viccel.

Mit jelentett számodra, mikor elõször megpillantottad a Cho Oyu csúcsát?

Klein Dávid: Nagyon jó érzés volt végre a hegyet látni – az alaptáborig való eljutás rengeteg kalamajkával jár, kezdve a papírmunkával, a szervezéssel, az utazással, a pakolással… Amikor megérkeztünk az alaptáborba, és megpillantottam a hegyet, tudtam, hogy oda tartok, láttam a célomat, amiért elindultam.

Mennyivel lesz nehezebb oxigénpalack nélkül mászni?

Klein Dávid: Én mindig így mászom, biztonságtechnikai és etikai megfontolásból. Szerintem nagyobb a sportértéke és biztonságosabb is – mert az oxigén megnöveli ugyan a teljesítményt, viszont függőséget okoz. Ezt úgy tudnám elmagyarázni, hogy olyan, mintha egy sportkocsival teljes sebességgel hajtanál, ameddig csak ki nem fogy belőle a benzin, aztán gyalog akarnál visszamenni. Így viszont tudom, hogy ha kicsit el is fáradok, utána kis pihenés után tovább tudok menni.

2006.11.06.

Az alap, és a csúcs - az Alaptábor és a Cho Oyu.