Végre a valódi alaptáborban

A Cho Oyu Expedíció szeptember 8-án, az expedíció 11. napján végre az 5670 méteren lévő valódi alaptáborban ébred.

Klein Dávid örömmel újságolta el a legújabb fejleményeket:

„Reggel enyhe fejfájással ébredek, amit a jó öreg Quarelin segítségével hárítok.

Itt most végre olyan dolgokra is van időnk, amire eddig nem volt. Ma kimostam a ruháimat, átrámoltam a felszerelésemet, hogy praktikusabb legyen a további mászáshoz.

Nagy örömömre úgy néz ki, mégsem kell kihúzni a fogamat, mert a gyógyszereknek hála lement róla a gyulladás. Bevallom, ez nagyon megnyugtat engem, mert eléggé aggódtam, mi lesz, ha egy nyílt sebbel a számban kell megkezdenem a mászást. A bokám is egészen jól van már, szóval egyre jobban buzog bennem a harci szellem.

11 órakor összegyűlik az egész csapat, a kőtömbökbõl összeeszkábált tábori oltár körül. Tibeti földön, azaz gleccseren állunk, ezért, mielőtt megkezdenénk a hegymászást, egy buddhista szertartás – úgynevezett budzsa - keretében kérjük az isteneket, a hegyet, legyen irgalmas hozzánk. Füstölőt égetünk, rizst, lisztet és changot (helyi erjesztett gabonasör-féleség) áldozunk, miközben egy bocskoros, NorthFace kabátos láma éneklő hangon felolvassa a szertartás szövegét.

Az expedíció ezennel megkezdődött. Megszólítottuk a hegyet.

Ha minden jól megy, holnap továbbindulunk az egyes előretolt táborba.

Az egyetlen dolog, ami bosszúságra ad okot, hogy a számítógépem valamiért nem kedveli ezt a magasságot, és nem tudok csatlakozni az internetre, pedig itt elengedhetetlen, hogy nyomon kövessük az időjárás-jelentéseket. Erre még ki kell találnom valamilyen megoldást.”

2006.11.06.

A Cho Oyu Alaptábora