Tibet poros útjain

Dávid telefonon jelenti:

Hajnali hatkor keltünk. Elégedetten nyugtáztam, hogy hét óra húsz percre elkészültek a rántottáink. Itt lassan kószálnak, bóklásznak a percek. Öt perccel a rántotta elfogyasztása után megkezdődött a kínai határ átlépésének bonyolult procedúrája. Öt különböző hivatal ellenőrizte útleveleinket, engedélyeinket, vízumainkat, csomagjainkat és testhőmérsékletünket!

Az utolsó nepáli falu, Kodari kb. 1800 méteren fekszik. Innen a Barátság-híd rémisztő beton szerkezetén átkelve lépünk be a Kína és Tibet között fekvő senki földjére. Egy sebes folyású folyó mélyen bemetszett medrének bal partján meredeken kanyarog felfelé, a tibeti fennsík irányába az út. A völgyben megül a pára, a meredek sziklafalakról őserdőt idéző buja növényzet lóg. Fél órán belül elérjük Zangmut, ahol hivatalosan (és nem kevésbé bonyolult procedúra keretében) belépünk Kínába.

Többször jártam már erre, de Zangmut még mindig csak a Csillagok Háborújából ismert Mos Eisley űrkikötőhöz tudom hasonlítani. Csak itt nincs dzseszzongorázó kék elefánt. A káosz, kosz, nyomor leírhatatlan.

Dél körül, jó minőségű földúton, terepjárókkal érkezünk meg Nyalamba.

Nagyjából 3800 méteren vagyunk. Szervezetünknek hozzá kell szoknia ehhez az új magassághoz, így ma már nem megyünk tovább. Alszom egy keveset, zenét hallgatok, ismerkedem a csapat tagjaival. Később együtt elmegyünk egy rövid akklimatizációs sétára. Borongós gondolataim támadnak: a sérült bokám fájdalmasan jelez. Természetesen a magasságot is érzem, enyhe émelygés, fejfájás formájában jelentkezik.

Klein Dávid, 2004. 08. 31.

2006.11.16.

Tibet poros \"útjain\"...