Klein Dávid bemutatkozik - folytatás

Ismered az expedíció többi tagját?

Klein Dávid: Még nem. Az expedíció egyetlen tagját sem ismerem. De 1998 óta folyamatosan \"expedíciózom\", így belerázódtam ebbe a hangulatba, megtanultam kezelni az elkerülhetetlen nehéz helyzeteket. Tulajdonképpen várom, hogy egyedüli magyarként magam lehessek, megismerkedhessek egy csomó új, ismeretlen emberrel, és önállóan dönthessem el, kivel szeretnék párban mozogni, vagy hogy szeretnék-e párban mozogni egyáltalán. Jól elvagyok magamban, szeretek önálló döntéseket hozni és egyedül mászni.

Mit gondolsz, könnyen sikerül majd beilleszkedned az angol csapatba?

Klein Dávid: Szerintem igen. Egy ilyen expedíció sokban hasonlít egy úttörõtáborhoz. Rengeteg romantikus fiatalt (gyakran idősebb örökifjút) kihajtanak egy 5000 méter feletti kopár kőkupacra, egy hatalmas hegy tövébe, sátrazunk, énekelünk, barátkozunk, összeveszünk, tervezünk, közös erőfeszítéseket teszünk a cél elérésére – egyszóval táborozunk és emberekként viselkedünk. Persze az elzártság egy kis csoportdinamikai kísérlet-ízt is vegyít az egészbe, de ez engem inkább izgalommal, várakozással tölt el – nem aggódom. Ha a csapatra gondolok, az \"Izgalmas – vajon mi lesz?\" jut eszembe és nem az \"Ajaj – vajon mi lesz?!\"

Mit vársz ettől az expedíciótól?

Klein Dávid: Egyszerű: szeretném megmászni a hegyet és épségben visszatérni. De legalább is az utóbbit. Sokat tépelődtem rajta, hogy elinduljak-e. A szívem a hegy felé húzott, de rengeteg racionális megfontolás ellene szólt. Végül, pár napja, a bokámat is meghúztam. A sérülés, a lehetőség, hogy nem mehetek el, döbbentett rá végleg, mennyire akarom ezt a hegyet. Ott ültem a tapolcai ügyeleten, a röntgenre várva, és ráeszméltem, hogy nyolcezres-függő lettem. Hihetetlen szabadság élményt, belső utazást jelent nekem egy ilyen expedíció, a lehetőség, hogy odafönn, abban a rendkívül letisztult közegben élhessem meg a létezést, önmagamat. Hál' istennek van még nyolcezres bőven!

Van-e álmod, amit el szeretnél érni a hegymászás terén (hegy, magasság stb.)?

Klein Dávid: Konkrét \"álom hegy\" nincsen. Vannak félbehagyott projektjeim – ezek legjelentősebbike a 2001-ben általam vezetett Everest – Kangshung-fal expedíció. Ez egy nemzetközi megítélés szerint is jelentős vállalkozás. Az Everestre eddig talán 1300-an jutottak fel. Nem néztem a legfrissebb statisztikákat, de ezek közül kb. a mászók 90%-a (ha nem több) a két normál út valamelyikét választotta. (Valamint legalább 90%-uk oxigénpalackot használt.) 2001-ben csapatunk a rendkívül ritkán mászott, meredek, technikás keleti falon új útvonal-variánst mászott, de a csúcsot – lavinaveszély miatt – nem értük el. \"Ott hagytunk egy csomagot\" – ahogy azt a cseh sporttársak mondják, ha vissza kell fordulniuk egy útról, jelezve, hogy azért a batyuért még jó lenne visszamenni. Egyébként ezt a stílust kedvelem, ezt szeretném folytatni: kisebb csapattal, alpesi vagy fél-alpesi stílusban mászni izgalmasabb, technikásabb utakat nyolcezres hegyekre.

Mit csinálsz, amikor nem hegyet mászol?

Klein Dávid: Rengeteg mindent. Barátaim gyakran mondják, hogy két végéről égetem a gyertyát. Írok, tűzzsonglőrködöm, barangolok Ázsia kesze-kusza-színes világában, \"csajozok\", néha-néha egyetemista vagyok és egy könyvkiadót vezetek.

2006.11.06.

Dávid új ismeretek felé tör.