2013-02-07 – Dávid

Felemelem a lábam – amin, mint a kacsa talpa, leffeg a sárga Tubbs hótalp – szinte a mellkasomig húzom a térdem, majd előre lököm és beleterhelek. A hó reccsen, beszakad és én előrelendülök a magam előtt kiásott nyomba. Éjfél elmúlt…

Reggel 8-kor indultunk Sher-ből, ahol Abdull házában aludtunk. A reggeli elég „letisztult”: van még a tegnap esti maradék rizsből és egy kis tejbegríz szerűséget (kher-nek hívják, helyi cucc és finom) is kapunk. Na meg tejes teát. Sher felett már szűz hóban keresgéljük a nyomot. Khud-ig 6-7 óra alatt érünk el. Itt azonban már nincs élet: üresen tátongó hideg esztenák, hó és csend. Élelmünk, italunk már nincs, Adbullnak hálózsákja se lenne, így délután 4 fele tovább indulunk az alaptábor felé. Rendesen talán három-négy óra innen az út, de – gondoljuk – a mély hó miatt talán egy kicsit több…

Egy órával azután hogy ránk sötétedik, sikítva átcserélem lenge túrabakancsomat a 8000-esre. A sötétben, a zegzugos gleccseren egyre nehezebben döntjük el merre. Adbull fázik és fáj a gyomra. Hátizsákját (ami egyébként is majdnem üres) lerakja (majd másnap visszajön érte a nyomon), mi pedig, Iannal, váltva törjük a nyomot. Csigalassúsággal haladunk.

Az utolsó métereket szinte transzban tesszük meg. Előttünk a konyhát rejtő kőkunyhó. A zörgetésre felébred Fida, betessékel minket és meleg teával kínál. 17 óra telt el indulásunk óta. 8-a hajnali 1 óra van.