2013-01-30 – Ian

Az áramfejlesztő (generator) megint elromlott. A nap nagyobb részében vele foglalkozunk, tisztítjuk a gyújtógyertyákat, a légszűrőt, a porlasztóót, de mindhiába. Talán ha a 26 napból ötben volt áram. A legfrisebb időjárásjelentés azt mondja, hogy közeledik a rossz idő, fél meter friss hóval és erős szélfúvásokkal, egészen február 6-ikáig. Egy egész hétnyi mászóidőt veszítünk. Ez elkeserítő, tudva, hogy újra kell majd járnunk az utakat az alaptábortól az 1. táborig és a depóig a 2. táborhoz. Kezdjük tervezni, hogy lemegyünk Chilas-ba pár napig pihenni és utánpótlásról gondoskodni. Kicsit legyőzöttnek érzem magam.

Zoltán jelenleg azon gondolkodik, hogy korábban hazaindul. A fagyás a lábújján aggodalomra ad okot. Konzultált szatellit telefonon egy orvossal, és abban egyeztek meg, hogy fontos, hogy alacsonyabb magasságra menjen le, ezzel is segítve a sérült szövet gyógyulását. Holnap reggel hozza meg végleges döntését.

Erős hangulatingadozásokon megyek keresztül az elmúlt hetekben. A hegyen mindent csodálatosnak érzékelek. Az alpesi fényektől kezdve a szakadékokig a világ isteni, csupa csoda és lenyűgöző. Alázatra nevel, és erőt ad, és elveszi a lélegzetelállító és észbontó. Dávid úgy utal rá, mint kognitív önközpontosítás.

De vannak napok, mint mai, amikor nem találom a helyem, a dolgok szétesnek és nekem otthon kéne lennem Colorado-ban. Otthon a barátokkal, a családdal és egy hideg sörrel (megjegyzés: az első ember, aki egy Colorado IPA-t ad a kezemben amikor hazaérek kap egy házassági ajánlatot) nevetve egy meleg szobában. De ez is elfog múlni. Még egy hónap maradt az expedícióból, sok látni-és tennivalóval. Nem azért vagyunk itt, hogy azon rágódjunk, hogy hol lehetnénk. Azért vagyunk itt, hogy megmásszuk nagy magasságokat, és hogy ritkás levegőt szívjunk tüdőnkbe, hogy emberileg fejlődjünk és önismeretünket mélyítsük. Csak késleltetve vagyunk, nem legyőzve.