2013-01-22 – Dávid

Elképesztő, hogy a szépen kitört nyomot követve milyen gyorsan és simán haladunk hótalpainkkal a tegnapi iszapbirkózás helyett. 11-re már a depónál vagyunk.

Sajnos Zoli valamivel elcsaphatta a gyomrát, így 11 órától Iannal már csak kettesben folytatjuk. A depo-kőnél búcsúzunk el.

Innen a terep hasadékosra vált. Bár a spaltnikat hó takarja, a lgtöbb azonban nem széles, vagy ha igen, akkor jól látható, sejthető.

Nem kötjük be magunkat, a túrabotokkal igyekszünk kitapogatni, mi van előttünk. A hótalp is sokat segít. A megtalált hasadékokat zászlózott bambuszokkal jelöljük. Lassan haladunk. Egy óra elteltével izgalmas labirintusban találjuk magunkat: Két jégesés összefolyása között egy váltakozó dőlésszögű hó-nyelv húzódik leg. Mi ezen szeretnénk felmászni, az összetorlódott jég ezt a lejtőt védi a labirintussal. Egy újabb óra alatt megoldjuk a feladatot.

A lejtőn összekötözködünk, de továbbra is hótalppal haladunk felfele. (Remek karmai vannak, majdnem, mint egy hágóvas.)

16:00-kor fordulunk meg (deponáljuk az 1-es tábor felszerelését) 4810 méteren. Már jól látjuk a lejtő végét, nem tűnik túl bonyolultnak.

Visszafele az út alig 2 órát vesz igénybe! Ezt jó hír. Elégedettek vagyunk.