2013.01.11

Ma végre volt időnk kokettálni szomszédainkkal. Jó arcoknak tűnnek. Alit (az alaptábor-vezetőjüket)
persze korábbról ismerjük, most viszont megismerkedtünk a két olasz sráccal is (közülük csak Nadi
mászik, Frederico filmes), valamint Lisával, a francia mászó lánnyal is. Igazán vidám társaságnak
tűnnek (ráadásul segítőkészek is: az ő aggregátoruk működik, így egy-két elektromos kütyüt fel
tudtunk tölteni).

Sajnos a dupla falú közösségi sátrunknak, a melegítőnknek és az áramfejlesztőnknek még se híre, se
hamva. Egy-egy mászónap után így nagyon nehéz megszárítanunk átizzadt, átázott felszerelésünket,
vagy kipihenni magunkat: egy hideg, egyfalú sátorban üldögélünk esténként teljes piheruhában a
sötétben. Jó lenne hamarosan fent aludni…