2013-01-07 – Dávid

Izgalmas nap volt a mai…

Ahogy azt korábban már említettük, eredeti tervünk az volt, hogy – ha lehet – egy közvetlenebb beszálló variánst keresünk az egyes-kettes táborok medencéjébe, ami nem megy el olyan közel a Kinshofer enyhén lavinagyanús beszállása alatt.

Tegnap többé-kevésbé elköteleztük magunkat egy folyosó mellett. A folyosó végül beszűkült, és csak balra engedett továbbhaladást. Ebben a sziklahasadékban hagytuk felszerelésünket, bízva abban, hogy balra kitérve végül találunk egy hólejtőt, vályút, folyosót, ami felvezet minket leendő 1-es táborunkhoz.

A felfedezők izgalmával baktattunk felfelé a már kitaposott, jelzőkarózott ösvényen depónkig. Vajon találunk megfelelő lejtőt? Az eredeti útvonalat kellett volna követnünk? Hol a csudában lehetünk a térképen?

Előző napi végpontunkat szinte egyetlen folyamatos lendülettel, két óra alatt elértük. Miután a baloldali kis bordán átvágtunk, elég összetett terep fogadott minket. Vályúk, folyosók, jéglejtők labirintusa. Úgy döntöttünk, először teher nélkül derítjük fel az utat. Végül egy elég markáns, helyenként egész meredek és jeges jéglefutás mellett döntöttünk. Sajnos a jég rothadt, kellemetlen, a jeget fedő hótakaró pedig vékony és laza volt, így csak nagyon lassan haladtunk.

A felszerelésünket is kissé alul méreteztük – négy jégcsavarunk volt összesen, rajtam pedig a csak egy ultra könnyű alumínium hágóvas volt – így 16:00-ig 4900 méterre tudtunk felmászni, ahol – egy meredek jeges felszökés tetején – egy jégcsavarhoz rögzítettük az 1-es tábor felszerelését, majd megkezdtük a visszaereszkedést.

Mire visszaértünk az alaptáborba, már sötét volt. Zoli meleg levessel várt minket.

2013.01.10.

Közeledés a 4700m-en fekvő depóhoz