Na, húzzunk innen, de most! Amikor látjuk, a jakos fazon belátható időn belül el fog indulni (csomagjaink bepakolva), Kamit hátrahagyjuk és mi elkezdünk sántikálni lefelé. Mint egy kabaré. Konyi úgy csinál, mintha nem fájna a lába, én meg úgy, mintha viccből görnyednék sajgó tüdővel 5 percenként túrabotjaimra. Ahogy lejjebb érünk, az én helyzetem javul.

A koradélutáni órákban elérjük az Alaptábort. Mármint a földrajzi koordinátákat. Alaptáborunk persze már rég nincs. Rohangászom - mint mérgezett pók a falon – ezen a nagy, kopár fennsíkon. Összekötőtiszt: nincs dzsip. Kami: nem találom. Konyi: egy tibeti seftes lánykával cseveg a megáradt gleccserpatak partján. Jakos: eltűnt. Én: idegbeteg. Végül előkerítem a cuccainkat (és Kamit), lebeszélem a nagyfőnökkel és kapunk dzsipet, leválasztom Konyit a vízitündérről, és végre nekilódulunk: szajonara BC!

Klein Dávid
EDGE 8000 - Eseményhorizont
Az AHICO Everest Expedíció (2007) Alaptábora