Korai indulásról most szó sincs. A Nap ebben a magasságban már kielemezhető játékos (hisz elég hideg van), nekünk meg az a feladat jutott, hogy egy 8300 méter magas „hegyet” – a hármas tábort – másszuk meg úgy, hogy érkezésünk után ott tábort kell vernünk, majd ki kell pihennünk magunkat, hogy elindulhassunk az Everest 8850 méteres csúcsa felé. Jót szundítunk, majd – ahogy a Nap cirógatni kezdi a sátrat – teát főzünk és nekivágunk. 8 óra múlt. Eleinte elég jó tempót diktálunk, a táv azonban jelentősebb, mint gondoltuk korábbi felhatolásunk alapján.

Miután begyűjtjük deponált felszerelésünket (az egész sátor Konyi zsákjába kerül, én még mindig gyomorgörcsökkel küszködöm), még hátra van egy hosszú felmenet egy hólejtőn, majd egy újabb sziklagöröngyös traverz, majd egy újabb havas felmenet. A hosszan elhúzódó 3-as Tábor alját 15:00 felé érem el.

Ekkorra már sokkal jobban vagyok, mint reggel voltam, egyenletesen haladok. Konyi maximum 15-30 perccel lehet mögöttem. Táborhelyet keresek, de a képlet a szokásos: a nagy expedíciók minden lehetséges helyet lefoglaltak. Végre egy jobb hely. Valaki bevackolta magát: hever a puha hóban, egy derékaljjal védve magát a napfénytől. Nem! Egy holttest felett állok. Körülötte sátrak, bennük sherpák főzőcskéznek, beszélgetnek. Folyik az élet. Szinte mindenütt. Ez a holttest egy vakfolt, ahová senki se néz, ami mellett az élők gondolatai elcsordogálnak. Én is tovább mászom.

Feljebb találok egy egész jó placcot. Már használták, alig kell rajta alakítani. Bevárom Konyit, majd meglepő sebességgel felállítjuk a sátrat. Lassan 18:00. Felismerjük, túl késő van és tudjuk, ez később gondot jelenthet. Most dilemmát: vagy nem aluszunk annyit, mint kéne, vagy később indulunk a tervezettnél. Szunyókálunk, majd olvasztunk.

Klein Dávid
EDGE 8000 - Eseményhorizont
Az AHICO Everest Expedíció (2007) 3-as Tábora