A szokásos hajnali indulás – „De utoljára!” – gondolom. Sikerül monoton, kellemes tempót kialakítanunk. A menetidőink a szokásosak. A menetelés – a közbeiktatott pihenőkkel – szinte nem is tűnik fárasztónak. 14:00 körül érjük el az Előretolt Alaptábort. Nem megyünk fel a saját táborunkba, előbb benézünk az indiaiakhoz, és gratulálunk nekik: az elmúlt két napban, két hullámban 10 indiai és 11 sherpájuk jutott fel a csúcsra. Némi örömködés után fel, a saját Előretolt Alaptáborunkba.

A velünk egy engedélyen lévő amerikaiak (4-en) is próbálkoztak. Egyikük feljutott. A gratulációk után kiderül, mivel levonulnak a hegyről, leviszik az egész Előretolt Alaptábort is. Az ügynökségünk képtelen elintézni, hogy a jakok megosztva érkezzenek. Jó. Maradunk egy sátorral, és majd lemegyünk 1-2 teherhordóval.

Újabb rossz hír: valaki lenyúlta a 2-es Táborunkat! Jellegzetes helyen volt, így többeknek feltűnt, hogy nincs ott! Hirtelen ötlettől vezérelve leszaladok az indiaiakhoz. A parancsnokuk felajálja, fent hagyják az egyik sátrukat: hosszú beszédet mond arról, hogy ez az indiai természet része (segítőkészség), és hogy a magyarok a barátaik. Én is beszédet mondok, idézek a Rámajánából, és a parancsnokukat Hanumánhoz, a majomistenhez hasonlítom. Köszönjük, köszönjük!

Este Konyi átjön a sátramba, DVD lejátszómon megnézzük az új James Bond-ot (a kaszinósat). Irtó hideg van.

Klein Dávid
EDGE 8000 – Eseményhorizont
az AHICO Everest Expedíció (2007) Alaptábora (5200 m)

2007.05.20.

Ketten egy sátorban