Összepakoltunk. Csündejnek gyümölcsöt, Dorjénak egy palack bort viszünk Tingriből. a vásárfia mellé felpakolunk még egy rakás üdítőt és ivójoghurtot, amik felmérhetetlen kincsek lesznek majd a hegyen. Tíz óra után indulunk. A motorozás a kősivatagban, jeges vizű folyók gázlóink keresztül nappal is izgalmas dolog. A jeges szélben, pilótám háta mögül kikandikálva forgatok.

Nem sokkal a Rongbuk-kolostor után lekászálódunk a motorról, zsákjainkat műanyag cukros zsákokkal álcázzuk. A két ártatlan tibeti sheftes, akik árut hoztak Tingriből elrobog az ellenőrzőpont felé, mi pedig – teher nélkül – átsétálunk rajta. Arcunkra van írva: turisták vagyunk, akik csoportjuktól leválva leballagtak a kolostorig, most pedig visszaballagnak. Senki nem bolygat minket.

Az Alaptáborba érve egyre több fejtörést okoz nekünk az időjárás előrejelzés. A 17-e és a 18-a extrém szelet ígérnek. De vajon mi lesz azután? Addig látunk el, ameddig Lucia. 19-étől a szél gyengül. Mit csinál a csapadék? És a monszun? Ha a pihenőnapunkat az Előretolt Alaptáborban elfelejtjük, akkor is csak 16-a éjjel és 17-én délelőtt tudnánk támadni. Kétségek között térünk nyugovóra.

Klein Dávid
EDGE 8000 – Eseményhorizont
az AHICO Everest Expedíció (2007) Alaptábora (5200 m)

2007.07.13.

Íme a \"főutca\", háttérben az Everesttel.