Végre valami, ami megfilmesíthető!
Azoknak, akik unatkoztak, mert vagy sátorban ülünk, és nézünk magunk elé a bélműködésünkön morfondírozva, vagy végeláthatatlan hólejtőkön araszolunk felfelé, mint a versenycsigák.

A mai volt az akciós nap. Reggel már tudtuk: estére el kell jutnunk Tingribe, ahol várnak minket a melegvizes forrás és a civilizáció egyéb vívmányai.
Tingri az ellenséges vonalak mögött fekszik, azaz túl több ellenőrzőponton, messzebb, mint a Hotel California vagy a Rongbuk-kolostor. Kősivatagon, acsargó kutyákon és jeges vizű gázlókon túl.

Ötórás rohamunk az Alaptáborig csupán előjáték. A konyhában – falból – hagymát veszünk magunkhoz, mintha csak a szokásos történne: megyünk „bandázni” a Hotel Californiába. Megyünk is. Szerencsénkre stoppal: egy katonai dzsip vett fel minket. Hotel California. Seftes Dorje megszervezte. Csendben várunk a kopottas sátorszállóban – krumplit eszünk hagymával – este 10-ig. Dorje bólint. Összeszűkül a szemünk, visszabiccentünk, majd hátizsákjainkat két idegenre bízva sétára indulunk a sötét tibeti éjszakában, a Rongbuk-kolostor felé. Elbaktatunk az ellenőrzőpont mellett. Ügyet sem vet senki a két gyalogosra. 10 perc séta után feltűnik mögöttünk az úton két motoros. Mindkét hátizsákunk a tapasztaltabbik pilóta motorjára erősítve. Többórás szédítő utazás veszi kezdetét. Úttalan utakon haladunk, felettünk rengeteg csillag, körülöttünk embertelen szépségű, zord táj, vízmosások. Zihál a motor, leszállunk. Két óra után elszáll az egyik kerék. Belsőt cserélünk a csontig hatoló hidegben, az áldott, szurokfekete ég alatt. Mély, haragos gázlókon keresztül keresünk utat. Csaholó kutyák – kezünkben sziklakövek.

Éjjel 1 körül érjük el Ó-Tingrit. Negyedóra zörgetés után engednek be. Szobázni nincs erőnk. A két álmoskás tibeti lányka azt veszi észre, már be is vackoltuk magunkat a karavánszeráj ebédlőjének lócáira. Köszönjük a sört. „Tujechhe!” És jóccakát!

Klein Dávid
Eseményhorizont
AHICO Everest Expedíció (2007), Tingri