Hajnali 3-kor megunom a forgolódást, és elkezdek teát főzni. Konyit, aki egyenletesen szuszog, 3:30 körül kezdem keltegetni. A főzőcskézés, öltözés szertartása végül alaposan elhúzódik. 04:45 lehet, mire nekivágunk.

Az 1-es és a 2-es Tábor közötti szakasznál unalmasabbat nehéz elképzelni. Egy széles hógering vezet fel az Északi-Nyeregből 7500 méterig. A következő néhány órában ugyanazt a mozdulatot ismételjük: mászógép feltol a kötélen, lép, lép, szuszog. Majd: mászógép, ...

Belső életünk azért persze ennél változatosabb. Én az első órában émelygéssel küszködök, valamint nagyon álmos vagyok. Később erőre kapok, és kifejezetten élvezem a mászást. A hómező végét (7500 m) jó időben érjük el. Innentől nem túl meredek, lépcsőzetes, sziklás terep következik. Lassulunk, érezzük a magasságot.

Jobbra és balra tekintgetve azt látjuk, minden sátorhely \"einstand\". A nagyobb expedíciók sherpa hegymászói ott hagynak egy tekercs kötelet, vagy más kacatot a kérdéses placcon, így az foglalttá válik. Egyre lassabban, elkeseredettebben kaptatunk felfelé. Végül nagyon magasan, 7800 és 7900 között valahol, találunk egy helyet. Deponálunk, és irány a völgy.

Ahogy sűrűsödik körülöttünk a levegő, nagyobb sebességre kapcsolunk. A Nyeregben talán 15 percet időzünk. Az Előretolt Alaptábort este 6-kor érjük el. Pont vacsoraidő. Nyimától sültkrumplit kérünk hagymával. A titkos raktárból előkerül két sör. T2 \"áll\". Fent voltunk majdnem 8000 méteren. Fáradtak vagyunk és boldogok.

2007.05.20.

Visszatekintés a kötél mentén (2006-os kép)