04. 25.
Ma sem történt semmi, és ez így is van rendjén. Ezért hívják ezeket a napokat pihenőnapnak.
A mai menüt nem részletezem (jórészt amúgy is a Hotel Californiában megszokott főtt krumpliját ettük hagymával).

Viszont szólok belső folyamatainkról. Tényleg fura Tamás nélkül. Nincs, aki abszurd javaslatokkal állna elő („Miért ne lehetne egy nagynyomású oxigénvezetéket lefektetni a csúcsig...”), és nincs, akire rácsodálkozzunk. Fent, a hegyen persze más lenne a helyzet, de itt, a tibeti Nagy Szeles Semmi közepén, ebben az expedíciók számára kialakított, mesterséges és zord, kietlen világban óhatatlanul is ilyenek jutnak az eszünkbe: „Tamás most már biztosan lát zöld fákat”, „Azt eszik, amit akar...”, „Sörözik...”, „Mindjárt Kathmanduba ér...”.
Azok a kathmandui trekker-lányok... – dünnyögjük, és megvakarjuk bozontos szakállunkat.

Itt az ideje, hogy visszamenjünk a hegyre, amondó vagyok. Az éjszakát már saját Alaptáborunkban töltjük. Kami készíti a rántott vagdalthúst hagymával. Holnap reggel 5 felé indulunk.

Klein Dávid
EDGE 8000 – Eseményhorizont
Az Alaptábor alatti Hotel California (5100 m)