Ma másodjára kalandoztunk az Alaptábor felett. Mindhárman (Tamás, Konyi és én) összeszedtük azt a kevés cókmókot, amit szükségesnek találtunk egy ilyen kiruccanáshoz, majd 11-kor búcsút intettünk a szakácsunknak, és nekivágtunk. Az idő felhős volt, kísérteties. Sziklatömbök, törmelékhalmok és poros, kietlen lapályok váltogatták egymást, ahogy egyre feljebb kaptattunk. A táj emberidegenségét és borzongató szépségét megsokszorozta a szél, a köd és a szállingózó hó.

Úgy tűnt, sok expedíció készül feljebb költözni a napokban, mivel jak-karavánok szinte egybekapcsolt vasúti szerelvények módjára vonultak el mellettünk. Úgy 100-150 méterrel feljebb vándoroltunk, mint előző túránk során, majd, mikor úgy éreztük, eleget bandukoltunk már, leültünk néhány kellemesen gömbölyded sziklára, és gyönyörködtünk a ködből felbukkanó és ködben eltűnő, piros bojtos, bolondos jakok látványában.

Konyi és én 14:00 körül elindultunk vissza, Tamás azonban hajtotta a kíváncsiság, és még egy órát kaptatott felfelé, mielőtt ő is visszafordult.
Holnap megjönnek saját jakjaink, és összepakolunk. Holnapután ugyanis mi is beállunk a jak-karavánok közé.

Klein Dávid
EDGE 8000 – Eseményhorizont
Az Everest északi oldalának Alaptábora, 5200 m

2007.04.21.

Az Alaptábor, lengedező imazászlókkal (2006-os kép)