Május 11.

Vihar előtti csend – szokták mondogatni. Remélem, a vihar bennem dúl majd…
Az AHICO Everest (2006) Expedíció 42. napjának reggelén az Alaptábor közvetlen szomszédságában lévő sátorváros egyik nevesebb szálláshelyén – a Hotel Californiában – írom e sorokat.

Összefoglalom röviden a helyzetet – kicsit magamnak is: az elmúlt hetek alatt számtalan napot és éjszakát töltöttem 6400 méteren, Előretolt Alaptáborunkban. Sikerült kiépítenem egy tábort 7000 méteren, valamint deponáltam egy sátrat 7900 méteren. E kirándulásom során túl sok hideg, száraz levegőt lélegeztem be, így a torkom elég rendesen megrongáltam. A fenti mászás másnapján visszaereszkedtem ide, az Alaptáborba, hogy kikúráljam magam. A torkom még nem tökéletes, de sokat javult, a lázam is lement. Az orrjárataim sajnos sebesek, és nem javulnak. Idelent nincsenek rendes gyógyszereim, a levegő viszont érezhetően sűrűbb.

Miközben várom az időjárási ablakot, technikai problémákon is rágódom: jelenlegi legmagasabb táborom (deponált sátram) 7900 méteren van. Megtehetném (megszokott korai indulás mellett), hogy aznap reggel, mikor elérem a 7900-as tábort, pihenek néhány órát ebben a magasságban, majd továbbszállítom sátram 8300 méterre, ahonnan néhány óra pihenés után este 9 körül indulnék tovább a csúcsra. Ez a 400 méter „könnyebbség” csábító, ugyanakkor ódzkodom attól, hogy 8300 méteren lapítsak órákat oxigén nélkül, mint dinnye a fűben.
Nagyjából ilyesmiken töprengek a Hotel Californiában, miközben főtt tojásra és chapatira várok. Akárhogyis, ez már a finálé.

Klein Dávid, AHICO Everest (2006) Expedíció, EDGE 8000 – Eseményhorizont, az Everest északi normál útjának Előretolt Alaptábora

2006.07.12.

Dávid már türelmetlenül várja, hogy elindulhasson felfelé.