Május 2.

Mindenkinek szép napot! Az AHICO Everest Expedíció 33. napján járunk, hogyha jól számoltam. Megpróbálom röviden összefoglalni az eseményeket, illetve elemezni a kilátásainkat.
Első alkalommal, amikor itt jártam az előretolt Alaptáborban, akkor valószínűleg a szervezetem nem reagált igazán jól erre a magasságra, szédültem, fejfájós voltam, nem aludtam rendesen gyógyszer nélkül – és az időjárás is persze közbeszólt, ezért vissza kellett vonulnunk egy hosszabb, meglehetősen tartalmas kényszerpihenőre Tingribe. Most, amikor visszaértem ide az Előretolt Alaptáborba néhány nappal ezelőtt, megdöbbenve vettem észre, hogy az akklimatizációm még mindig nem teljes, továbbra is nehézlégzésre panaszkodtam, álmatlanság gyötört, és fájt a fejem. Hozzá kell tennem, hogy a himalájai alaptáborok 5000, 5000 néhányszáz méter környékén vannak, itt pedig az a szerencsétlen helyzet alakult ki, hogy az Alaptábor és az Előretolt Alaptábor között meglehetősen nagy a távolság. Fölfelé jövet például az a gyakorlat, hogy a hegymászók 2 nap alatt teszik meg az 5100 méteren lévő Alaptábor és a 6400 méteres Előretolt Alaptábor közti távolságot.
Tehát tulajdonképpen itt, 6400 méteren kell kipihennünk magunkat, mert ez a mi bázisunk – ami nehéz, ez egy magas pozíció. Mindenesetre az első 1-2 nap elkeseredése után végül javulni kezdett az állapotom. Jelenleg gyógyszer nélkül alszom, mélyen, és ki is pihenem magam reggelre. A fejfájásom is elmúlt. Ennek ellenére hozzá kell tennem, hogy a zsúfolt, 6400 méteres Előretolt Alaptáborban vagyunk, ahol az emberek idegei feszültek, gyakoribb a tompább, magamba zuhant állapot, mint korábban, és általában megterhelőbb az itteni létezés, mint korábbi expedícióknál tapasztaltam.

Tegnap sikerült nagyon korai keléssel felmennem az Északi Nyeregbe, 7000 méterre, ehhez egy jéglépcsőkből álló, tulajdonképpen falat kellett leküzdeni, itt rögzített kötelek segítik a hegymászó mozgását, amelyek egy része szükséges, egy része – érzésem szerint – szükségtelen, és nem is kellett használnom. Én nagyon korán indultam éjjel 4 órakor már úton voltam, mert érzékeny vagyok a napsugárzásra, és nem akartam, hogy a nap elkapjon – és valóban az út jó részét még napsugárzás-mentes időben, eleinte eléggé dermesztő hidegben, majd később kellemes hűvösben tettem meg. A tempóm még nem volt a saját mércém szerint kielégítő, azt gondolom, hogy ennél még többre vagyok képes – ennek ellenére nem futottam rossz időt az Északi Nyeregbe. De azt gondolom, hogy jobb időt is tudok futni.
Amikor felértem az Északi Nyeregbe, 7000 méterre, egy sátrat kellett felállítanom, ez lesz az 1-es táborom. Ez eléggé nagy mennyiségű, erősen fagyott havat kellett megmozgatnom, ez nagyon sok energiát elvett. Végül sikerült kiásnom egy megfelelő nagyságú területet, és felállítanom egy Vaude sátrat, majd visszavonultam az Előretolt Alaptáborba.

Jelen pillanatban a terveim: holnap hajnalban, 3-4 órás indulással felmegyek megint az 1-es táborba, felviszek még egy sokkal könnyebb sátrat. A múltkor felállított sátorban töltöm az éjszakát, majd a következő nap hajnalán felmegyek a 2-es táborba, 7800 méterre, ahol felállítom a könnyű sátrat – ez lesz a 2-es táborom. Utána visszavonulok egyből az Előretolt Alaptáborba, vagy elképzelhető, hogy ide az Alaptáborba. Ha ezzel készen vagyok, tehát 7800 méteren áll a 2-es tábor, akkor tulajdonképpen az akklimatizációs folyamatomat lezártnak tekinthetem, és akkor már csak egy időjárási ablakra van szükségem, amiben felmegyek az 1-es táborba, ott alszom, majd felmegyek a 2-es táborba, ott alszom, és onnan valamikor olyan éjfél környékén elindulok a csúcs felé, hogy megkíséreljem elérni azt oxigénpalack nélkül. Nagyjából itt tart most az expedíció. Ez azt jelenti, hogy két napra van szükségem az akklimatizáció befejezéséhez, utána szükségem van néhány pihenőnapra, mondjuk hogyha le szeretnék menni az Előretolt Alaptáborból az Alaptáborba, akkor 4 pihenőnapra, és utána jöhet a csúcstámadás. Tehát tippem szerint olyan 7-10 napon belül csúcstámadás várható.
Néhány napon belül Joby is megkísérli megdönteni az Everest megmászásának gyorsasági rekordját.

Klein Dávid, EDGE 8000 – Eseményhorizont, 6400 m. az AHICO Everest (2006) Expedíció Előretolt Alaptábora

2006.05.10.

Sátor a havazásban