Kényszerpihenő

Április 26.

Izgalmas nap a mai az AHICO Everest Expedíció életében. Lehet, hogy visszatérünk a hegyre. Bár az időjárás-előrejelzés továbbra sem bíztat minket felhőtlen, napsütésese idővel, egy biztos – az idő változik.
Egy hét alatt feltöltődtünk energiákkal, jól étkeztünk, és ami még ennél is fontosabb, Tingri 4300 méteres, oxigéndús légkörében jól és mélyen aludtunk.
(Lassacskán persze jenjeink is elfogynak…)
A szemem látótér-kiesése sajnos még megvan. Ez a hegyen alapos és folytonos odafigyelést igényel majd. Meg kell gondolnom, mennyit kockáztatok.

Ja, elfelejtettem említeni: tegnap kölcsönvettük két helyi vagány motorbiciklijét. Egész nap Tibet burkolatlan útjain száguldoztunk, apró sárfalvak között, majd nagy pusztaságban. Meghívtak teára, és egy ékszerkereskedő házában ebédeltünk. (aki gyakran látogat Nepálba, így ért nepáliul, ami hasonlít a hindire – így még valami beszélgetésfélét is összehoztunk.)
Estére visszatértünk Tingribe, porosan és vigyorgósan. Összefoglalva: igazán jól éreztük magunkat ezalatt az egy hetes kényszerpihenő alatt. Nem lazsáltunk, minden nap átmozgattuk magunkat.
Meglátjuk, kerül-e ma terepjáró.

Klein Dávid, AHICO Everest (2006) Expedíció, EDGE 8000-Eseményhorizont, Tingri, a tibeti fennsíkon, 4300 méteren

2006.05.10.

A hegyek felhőben állnak - odafent havazik!